"A tükrök nem lehetnek csöndesebbek,
a kósza hajnal nem oson puhábban,
az a párduc vagy te a holdsugárban,
kit csak tisztes távolból leshetünk meg.
valamely titkos égi rendeletnél fogva,
szemünk hiába is keresne, messzebb,
mint a Gangesz s a naplemente,
Te vagy a magány és te vagy a rejtély.
Becéző kezemnek szívesen enged hátad.
Egy feledésbe ment öröklét óta
kész vagy magad átadni önként,
a kezekből sugárzó szeretetnek.
Más időben élsz. Úr vagy hét határon..."
Egy országé, amely zárt, mint az álom.
|
|
|
|
|
|
